Egyetemi hallgatók és topvezetők is tanulnak az olimpiai bajnoktól

Kovács Ági olimpiai, világ- és Európa-bajnok úszó, akit 2014-ben az International Swimming Hall of Fame tagjai közé, 2015-ben pedig egykori egyeteme, az Arizona State University halhatatlanjai közé választottak be, idén májusban a Sport és Innováció Nemzetközi Konferencián tartott előadást PhD-kutatásával kapcsolatban Budapesten, Paradigmaváltás a közösségi kommunikációban az élsport területén címmel, júniusban pedig a 14. Sportszociológia Konferencián egy prágai egyetemen hallgathatják meg előadását hasonló témában.

A bajnoknő 2001–2005 között az Arizona StateUniversityn (marketing-kommunikáció szakon), ezt követően pedig a Budapesti Corvinus Egyetemen (közgazdász szociológus- közvéleménykutatás szakon) tanult. Jelenleg a Testnevelési Egyetem Nemzetközi Igazgatóságának nagykövete, az intézmény előadója, és2013 óta PhD-hallgatója is. Az elmúlt években az idejét nemcsak kutatással és tanítással töltötte, hanem egy számára nagyon testhezálló, izgalmas, új terület elsajátításával is. Mindjárt a világ egy toplistás egyetemén, a kaliforniai UC Berkeley-n szerzett akkreditált végzettséget – de ne szaladjunk ennyire előre. Az interjú legeslegelején leszögezi: bármi is fog elhangzani a következő egy órában, az ő életében kisfia, a hatodik születésnapját ünneplő Dominik a legfontosabb. Ő az első, és minden csak hozzá képest határozható meg.

Hogy halad a doktorid?

Ez egy hosszú, érdekes, hasznos és egyben nehéz folyamata az életemnek. 2013-ban kezdetem el a képzést. Az első két év többnyire az órai követelményeknek teljesítéséről szólt. Ezek után következett az adatgyűjtés, majd az eredmények kimutatása, amely procedúra jelenleg is zajlik. Ezzel párhuzamosan pedig hazai és nemzetközi publikációkat írok, és konferenciákon tartok előadásokat. Mindenképpen meg szeretném említeni, hogy már most nagy köszönettel tartozok Dr. Dóczi Tamásnak, a témavezetőmnek. Ha minden jól megy, jövőre befejezem a doktori képzést. Az élsportolók és a média kapcsolata Magyarországon a 21. század elején a kutatási témám. Azért ezt a területet vizsgálom, mert annak idején Amerikában is ezen dolgoztam, marketing-kommunikáció szakon végeztem az Arizonai Állami Egyetem 2005-ben, és azóta is nagyon foglalkoztat a téma.

Nagyot változott a világ, amióta te kezdő sportolóként szerepelni kezdtél a médiában. A maiaknak jóval nagyobb fokú tudatosságra van szükségük a médiával való kapcsolatukban, sokkal tervezettebben kell a megjelenéseket ütemezni, kontrollálni, de kiszolgáltatottabbak is egyúttal.

Pontosan. Annak idején ennek résztvevője voltam, a saját bőrömön tapasztaltam, milyen hihetetlenül gyors és intenzív változáson megy keresztül az internet, majd a közösségi oldalak megjelenésével a kommunikáció. És hogy ez a nagyfokú változás mennyire más minőségű feladatokat ró sportolókra, médiaszakemberekre egyaránt. A sporttudományi kutatásom során rengeteg kérdésemre és feltevésemre választ kapok. A tény, hogy egy eredményes, sikeres sportolóból nagyon korán közszereplő lesz, az esetek többségében indirekt módon, alapjaiban változtat meg mindent. A kutatásom a jelenben zajlik, tehát a jelen idejű attitűdökre, stratégiákra, oda-vissza hatásokra koncentrál, de roppant érdekes visszamenőleg is feltárni, hogyan alakult ki mindez.

Mire koncentrálsz a kutatásodban, pontosan mi érdekel?

A disszertációm három fő kutatási módszerre épül. Elsőként élsportolókkal és a média munkatársaival készítettem mélyinterjúkat. A második fontos része a kutatásomnak egy kérdőíves vizsgálat. Az általam összeállított kérdéssort az összes, a 2016-os olimpiára kvalifikált hazai olimpikon megkapta. 160-ból 104-en töltötték ki, ami egy elég magas szám, egyúttal rengeteg értékes adat. Emellett 28, a médiában dolgozó szakember is kitöltötte a kérdőívet, akiket a 2016-os olimpiára a Magyar Olimpiai Bizottság akkreditált. A mélyinterjúk abban is nagy segítségemre voltak, hogy a kérdőívekbe már releváns kérdéseket tudjak megfogalmazni, és célirányosabban fókuszálhassak egy-egy területre.

Mikre kérdeztél rá?

A kérdések nemcsak arra tértek ki, hogy a sportolók mennyire tartják fontosnak a médiamegjelenéseket, a saját médiajelenlétüket, és hogy ehhez milyen a viszonyulásuk, de arra is, mennyire nyitottak, mennyire érzik komfortosnak a szereplést, elégedettek-e a megjelenésük minőségével, hitelességével, hogyan ítélik meg magukat ebben a szerepkörben, vagy hogyan vélekednek a médiáról, a szakemberek munkájáról, hozzáállásáról. Aztán a média munkatársainak is feltettem – rájuk vonatkoztatva – ugyanezeket a kérdéseket. Hogyan súlyoznak információkat, milyen értékek mentén dolgoznak, hogyan vélekednek a sportolókról, a motivációikról, az együttműködési hajlandóságukról. A harmadik rész pedig az adatelemzés – ami kiegészül azzal, hogy összevetem, az olimpia előtt, alatt és után konkrétan milyen tartalmak jelentek meg mindezek tükrében az egyes fórumokon.

 Ezeknek az adatoknak az összevetése zajlik most?

Az interjúk és a kérdőíves vizsgálat eredményeinek feldolgozása és összevetése jelenleg is folyik, igen, ezt követi majd az adatelemzés. Fantasztikusan érdekes és roppant kimerítő munka, de nagyon jólesik dolgozni vele. Most éppen egy olyan cikk megírásán dolgozom, amely azt vizsgálja, mennyire szeretnek a sportolók bizonyos témákban nyilatkozni, és ezek kapcsán szerepelni, mennyire keresik őket ezekben a témákban, és hogy mennyire elégedettek a végeredménnyel. Ezeket a válaszokat vetem össze azzal, ahogy a média munkatársai megítélik ugyanezt. Nagyon tanulságos, hogy hol találkoznak és hol térnek el merőben ezek a vélemények. Fontos megemlítenem, hogy én ezt a kutató munkát nem közgazdasági, hanem szociológiai aspektusból, tehát értékek, attitűdök mentén vizsgálom.

A doktori fokozat megszerzése, illetve a kutatásod hogyan befolyásoljaa későbbi munkáidat? Milyen terveid vannak?

Évekig tartott, amíg tisztázódott bennem, hogy pontosan mivel szeretnék foglalkozni az élsport befejezése után, miben szeretnék fejlődni, milyen irányokba képezzem magam. De mostanra egyértelművé vált, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni. Egyfelől az egyetemi, a tudományos pályámra szeretnék koncentrálni a jövőben is – sportkommunikációt tanítok magyarul és angolul – tehát az oktatás, a tudományos életben és a konferenciákon való intenzív jelenlét az egyik fő csapásirány. Másfelől a tréningekre, az egyéni és csoportos fejlesztő munkára, a teljesítmény- és hatékonyságnövelésre koncentrálok, tehát a gazdasági szektor a másik fő terület.

A kommunikáció a közös halmaz.

Igen. És ez az adathalmaz, ez az elképesztő mennyiségű információ, amelynek a birtokába kerültem az elmúlt években, nagy hasznomra van mindkét területen.

A tréningek, amelyeket tartasz, alapvetően nem is sportfókuszúak?

Először néhány évvel a Sydney olimpia után alakult ki bennem egy vízió, hogy hosszútávon ezen a területen el tudnám képzelni magam, de akkor még annyi minden más volt prioritásban az életemben, hogy ezzel tudatosan nem foglalkoztam.Évekkel később, az egész végül autentikus módon indult el az életemben, úgy, hogy különböző cégek megkerestek, tartsak előadást náluk mint olimpiai bajnok, hiszen az élsportból rengeteg hasznos tapasztalat és tudás emelhető át vállalati környezetbe is. Ezek után az alkalmak után rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, és magam is úgy éreztem: hasznos információkat tudok átadni, és ami számomra szintén nagyon fontos, ezek az előadások engem is maximálisan feltöltöttek. A doktori iskolát addigra már elkezdtem, de megfogalmazódott bennem, hogy azzal párhuzamosan ezen a területen is képezzem magam, hogy professzionális módszerekkel, a lehető legszínvonalasabban végezhessem ezt a munkát is. Az évek során sok ismeretet szereztem a témában különböző forrásokból, egy éve pedig úgy döntöttem professzionálisan is képezni szeretném magam ebben az irányba, akkreditált végzettséget szeretnék egy nemzetközileg elfogadott toplistás egyetemről...hát így jött a képbe a UC Berkeley...

Alapvetően sikerről, sikerességről, hatékonyságról beszélsz ezeken az alkalmakon?

Igen. Ahhoz, hogy kiváló eredményeket tudjunk elérni, bizonyos készségek szükségesek, amely készségek fejleszthetők, és hiszem, hogy időről időre fejleszteni is kell őket. Az élsportot már lassan tíz éve abbahagytam, így a civil életben rengetegszer megtapasztaltam, hogy az élsportolói karrierem során felhalmozott tudás mekkora előny, és a legkülönfélébb területeken kamatoztatható. Vezetői tréningeken, mint például az újrakezdés, a hatékony időbeosztás, a váltás témáját körüljáró, a kudarcokból való felállás,vagy éppen az X, Y generációs problémákra koncentráló előadásokon hasznos ismereteket tudok megosztani az emberekkel.

Ideje, hogy nevén nevezzük: te képzett executive coach vagy, és nem akárhol, a kaliforniai UC Berkeley-n szereztél akkreditált végzettséget tavasszal. Mesélnél erről?

Mindenképpen nemzetközi képzésen szerettem volna részt venni, és a Berkeley-n találtam meg a számomra legmagasabb színvonalú oktatást kínáló, legalaposabb, legintenzívebb képzést. A Berkeley az egyik legrangosabb egyetem nemzetközi szinten is, és ilyen végzettsége, amilyet ott szereztem, jelenleg 150 embernek van a világon – ez amúgy Amerikában is kifejezetten innovatív területnek számít. Ősztől tavaszig tartott a képzés – októberben személyesen is kint voltam Amerikában, egy intenzív 140 órás helyi képzésen vettem részt –, később online folyt tovább hónapokig a munka. A gyakorlati záróvizsgám a Moody’snál és a Salesforce-nál volt San Francisco belvárosában. Óriási élmény volt, és szerencsére jól sikerült.

Miben tudod segíteni azokat, akik akár egyéni, akár csoportos tréningre felkérnek?

Executive coachként elsősorban a karrierre koncentrálunk. Csoportoknak is tartok előadásokat, máskor egy-egy embert, jellemzően vezetőket kísérek el az útjuk egy-egy állomása között. Megfogalmazzuk a céljaikat, meghatározzuk az ezek eléréséhez szükséges konkrét lépéseket, valamint feltárjuk, hogy az esetleges elakadások mögött mi lehet.

Mennyire általános, hogy coachhoz fordulnak a hazai munkavállalók, vezetők?

Úgy vélem, egyre inkább. Tudatosnak lenni, tervezetten építeni a karriert, merni felvállalni a nehézségeket, és professzionális segítséget igénybe venni már itthon is egyre elterjedtebb, ami szerintem egy hatékony dolog. Én magam is ezért dolgozom. Dönteni senki helyett nem döntök, nem is ez a feladatom, de olyan kérdéseket tudok megfogalmazni, olyan területekre tudok rávilágítani, amelyek korábban talán fel sem merültek, és ezáltal rá tudom vezetni az embereket, hogy bizonyos helyzetekből hogyan, merre tudnak tovább lépni a megfogalmazott céljaik felé. A válaszok döntő többségét mindenki tudja saját maga, de a mindennapi rutin közben, hajlamosak vagyunk elveszni a részletekben. Én abban tudok segíteni, hogy ebből a rutinból kiemelve az embereket, rávilágítok a rejtett lehetőségeikre, arra hogy más aspektusokból is képesek legyenek látni a saját helyzetüket. Ezt kérdések formájában teszem meg, erre megvannak a különböző technikák, többek között ez az amit kint tanultam a Berkeley-n. Sportolóként mögöttem is csapat és edzők álltak: pontosan tudom, hogy mennyit jelentett a munkájuk, és mennyit tettek az én teljesítményemhez, az eredményeimhez. Egy cégvezető, egy munkavállaló életében számos olyan helyzet előállhat, amikor egy coach segítsége nemcsak gyorsabbá és egyszerűbbé, de hatékonyabbá is teheti a problémák megoldását, a dolgok előmozdulását.

Szép sikereid vannak ezen a területen is? Magabiztos, elhivatott coach vagy? Szereted csinálni?

Nagyon! Olyan gyorsan azonosultam ezzel a szereppel, hogy engem is meglepett. Elmondhatatlanul szép feladat, nagy kihívásokkal és szívmelengető sikerekkel. Jók a visszajelzések, és látványosak az eredmények – csodás érzés elmondani, hogy elégedettek a munkámmal, akik megkeresnek. Amilyen irányba tovább szeretnék menni – és ezen a területen szeretnék minél többször előadni is –, az az autentikus vezetéselmélet. Erről nagyon sokat tanultam a Berkeley-n.

 És az úszóakadémia hogy fér bele mindebbe?

Az úszás örök szerelem, a gyerekeket pedig imádom. Van edzői képesítésem, az Aquaworldben már harmadik éve az én szakmai vezetésemmel működik az úszóakadémia, és kiváló csapat áll mellettem, remek oktatókkal. De a kérdésedre válaszolva: azért tudom ezt ilyen jól és gördülékenyen beilleszteni az életembe, mert a kisfiam is ott úszik. Mennék érte amúgy is, így valamivel praktikusabb és könnyebb. Emellett nagyon szeretem csinálni, és az úszással való kapcsolatom is élő, szinte mindennapos marad.

Nemzetközi képesítésed van, nemzetközi porondon is remekül helytállsz évek óta, második-harmadik karriert is sikerrel építettél nemzetközi mezőnyben. Itthon vagy külföldön képzeled el inkább a jövődet?

Igaz , hogy néhány évet éltem már külföldön is, de összeségében nagyon szeretek Magyarországon lenni. Ráadásul itthon élve is egyre több és egyre izgalmasabb nemzetközi felkérés talál meg, ezért viszonylag sokat utazom. Júniusban például Prágába megyek a 14. Európai Sportszociológiai konferenciára előadni a PhD-kutatásommal kapcsolatos témában, amelynek címe: Élsportolók és a média munkatársainak kapcsolata Magyarországon: attitűd, elégedettség, visszautasítás (The nexus between Olympians and employees of the media in Hungary: attitudes, satisfaction, rejection). Ezen a konferencián már tavaly is volt szerencsém előadni, akkor Koppenhágában rendezték. Hatalmas öröm és elismerés számomra, hogy az absztraktot, amelyet előzetesen beküldtem az előadásomról, több nemzetközi bíráló értékelése alapján 100 százalékosra (10-ből 10 pontosra) minősítették, és a kutatásom témáját nemzetközi szinten is hiánypótlónak és innovatívnak ítéltek meg. Az ilyen visszajelzések mérhetetlenül motiválnak. Abban erősítenek meg, hogy nemzetközi mércével mérve is hasznos és értékes, amit csinálok, hogy megéri ennyit dolgozni, ennyi energiát befektetni, és érdemes ezen az úton maradnom. Vannak terveim, hazai és nemzetközi szinten is szeretném minél többször kipróbálni magam oktatóként ésexecutive coachként egyaránt.

szöveg: Just creative

kép: Schumy Csaba